A szárazföld egyharmadát erdők borítják. A 3,8 milliárd hektárd meghaladó erdőterület szerint a legnagyobb szárazföldi ökoszisztéma az erdő.
Az összes erdő
- 47%-a van a trópusi,
- 33%-a a boreális,
- 11%-a a mérsékelt és
- 9%-a a szubtrópusi övezetekben.
A bioszféra pusztulásának legveszélyesebb formáját látják az ökológusok az erdőírtásban, ezen belül pedig a trópusi erdők írtásában.
A mérsékelt övezeti erdők nagyszabású írtása sokkal hamarabb elkezdődött, mint a trópusi erdőké. Sok fejlett országban annyira megcsappant a területük, hogy ma már törvény védi őket, sőt új telepítésekkel igyekeznek pótolni a korábbi súlyos hiányokat. Sajnos ezek a mesterséges erdők biológiai diverzitás tekintetében messze elmaradnak a természetes állapotúaktól.
A trópusokon a 20. század hozott drámai változást. A biológiai változékonyság szempontjából leggazdagabb esőerdők írtása valóban súlyosan veszélyezteti a bioszférát és közvetett formában az embert is. Ennek az a magyarázata, hogy a szerény becslések szerint is legalább négymillió növény- és állatfaj több mint fele ezekben az erdőkben él. Élőhelyének elvesztésével az esőerdő élővilága kipusztulhat.
A csökkenés a 20. század utolsó évtizedében némileg mérséklődött.
Egyrészt a társadalmi gazdasági fejlődés, másrészt a civilizációs ártalmak következtében az emberiség figyelme növekvő mértékben fordult az erdők felé. Az élővilágot fenyegető veszedelmek közepette az a felismerés, hogy a Föld erdeinek fenntartása vagy pusztulása döntő hatással van az emberi élet minőségére is. Fokozatosan érlelődött, és társadalmi követelményként fogalmazódott meg az erdők termelési, védelmi és szociális funkcióit illetően az a hangsúlyváltás, amely szerint az erdők környezetvédelmi, szociális szerepe került az első helyre.
Az erdő számottevő megélhetési forrást is jelent. A becslések szerint közel egymilliárd ember él a Földön az erdőben és az erdőből. Ugyanakkor az erdő fája -mint környezetbarát nyersanyag- iránt is növekedtek az igények.