Ami a szervezetet alakítja: az értékrend
Minden szervezetnek, legyen az egy baráti társaság, egy család, egy cég vagy egy civil szervezet vagy maga az ország van egy sor csoportot jellemző tulajdonsága. Az adott szervezet e csoportképző tulajdonságoktól az, ami és nem egy másik, hasonló szervezet. Ezek a tulajdonságok tehát a csoportot kívülről nézve a csoport megkülönböztető jegyét jelentik, míg a csoportot belülről szemlélve ezek összetartó erőként nyilvánulnak meg. Ennek folytán a csoportot alkotó tagok szempontjából az összetartozásuk motívumai, vagyis a csoporton belüli rendező elv az az „értékrend”, amelynek következetes betartásával biztosítható a csoport létezése.
Világos, ha arra gondolunk, hogy a sportszurkolók csoportképző tulajdonsága az adott sportklubért rajongás és hozzá kapcsolódva pl. a nagy vetélytárs utálata. Utóbbi különben nagyon érdekes és szinte mindenhol jelenlevő és erős csoportképző tulajdonság, de szigorúan kerülendő. Kerülendő, mert a korábban részletezett ideális szervezeti kultúrával nem összeegyeztethető. Ez az attitűd nem meglepő módon ragályos és az eredetileg kifelé irányuló utálat a szervezetbe is begyűrűzve felbontja az együttműködéseket, serkenti az „ujjal mutogatást” és mindezzel hátráltatja az eredményességet.
A fentiek szerint tehát minden szervezetet –vagyis a tagok csoportját– egy sor saját maguk által meghatározott tulajdonságjegy, avagy érték tesz egyedivé. Ez különbözteti meg az egyik csoportot a másiktól, ez a csoportképző tulajdonság vagy jellegzetesség, vagyis minta.
A „minta” szó nagy jelentőséggel bír, mert az ember magatartásával emberi példaképet követ, vagyis a saját viselkedését igyekszik megváltoztatni, amely döntésnek több racionális oka van:
- Önmagam megváltoztatása csupán akarat és elhatározás kérdése, legtöbbször nincs szükség hozzá külső erőre.
- Az alkalmazkodás a túlélés eszköze, „nekem kell alkalmazkodni, ha életben akarok maradni”.
- Nincs felhatalmazásom, jogalapom vagy egyéb ésszerű okom arra, hogy én határozzam meg, hogy szerintem másoknak mi a jó vagy a kívánatos.
A csoportképző tulajdonság, mint „minta” alapján történő szerveződés logikáját különösen egyszerű belátni az önkéntes akaratból eredő szervezetek esetén, amilyen pl. egy baráti társaság vagy egyesület. Gondoljunk itt ismét pl. a sportklub rajongók csoportjára.
Az, hogy az életben mindenki megtalálja a maga társaságát jelzi, hogy mindenkinek van egy értékrendje, amely alakítja kapcsolatait. Az értékrend tudatos meghatározása ennél fogva a következetességen keresztül alapvetően képes meghatározni az ember életét. A saját értékrendjét meghatározni képes emberek esetében a munkahely megválasztásától a magánéletig mindenre kiterjedő következetesség jellemző. (Mivel értek egyet? Mit nem fogadok el? Hogyan szeretnék élni? Kivel szeretnék együttműködni? Kit akarok követni? Kinek szeretnék segíteni?...stb.)
Az eddigieket összefoglalva tehát, a csoportképző tulajdonság (értékrend) alapján szerveződött csoport eltér egy másik csoporttól. A csoport tulajdonságát a tagjainak közös tulajdonságai határozzák meg és annak megfelelő aktivitást fejtenek ki.
Mindezek után a hétköznapi életet végiggondolva felismerhető, hogy az értékek legtöbbször nincsenek meghatározva. Ez alól kivételt képez néhány nagyvállalat és az alkotmánnyal az ország. Pedig milyen egyszerű lenne az élet, ha az értékek meg lennének határozva és azok ismertek is lennének a csoporttagok részéről! (Mindkettő szükséges: meghatározás és ismeret.)
Pl.: Egy családban: szeretet, hűség, bizalom, igazságosság, őszinteség,... és ami még jön, sablon nincs rá, hiszen minden családban más lehet az érték.
Ha csak egy is sérül, mi történik?
Egy kicsi szervezet, mint a család példájában végzetes is lehet a kimenet:pl.: Egyik szülő hűtlen és elhagyja a családot.
Eredmény: széthullott a család, a szervezet felbomlott. (Az “új” család már nem ugyanaz.)
A korábbi magyarázat mellett a fenti példa is azt mutatja, hogy az értékek maguk jelentik az összetartó erőt.
Csakúgy, mint a családokban, a vállalkozások esetén is igaz, hogy az értékek meghatározása, deklarálása hiányzik. Pedig az nagyban leegyszerűsíti az életet és következetessé teszi a döntéseket. (Mindkettőt eredményezi tehát: leegyszerűsíti és következetessé teszi.)
Segít eligazodni a lehetőségek között vezetőknek és beosztottaknak egyaránt, segít a döntésekben. (Mi az, ami „belefér” és mi az, ami nem?) Amint meg vannak határozva az értékek és azok ismerté válnak a dolgozók (szervezet tagjai) részéről, rögtön van mihez tartani magukat. Ez alakítja a „szervezeti kultúrát”, vagyis azt az összetartozást, amelyben minden dolgozó ismeri és be is tartja a vállalkozás értékeit. Mindezek emellett ez az alapja a dicséretnek és az elmarasztalásnak is, hiszen a cselekedetek az értékrendhez viszonyítva következetes és objektív értékelésben részesülhetnek.
Az értékrend meghatározása elmaradhatatlan egy-egy szervezet megalakulásával egy időben.
Amennyiben egy már működtetett szervezetben a szervezeti kultúrában, a következetességben és így az eredményességben és hatékonyságban ki nem használt potenciál van, akkor meg kell határozni az értékrendet, méghozzá minél előbb! Ez egy elengedhetetlen fejlődési fázis.