Az alkalmazkodás képessége a fennmaradás feltétele.
De ha nem egyszerűen csak fennmaradni, hanem fejlődni is akarsz?!
- Azt tapasztalod, hogy folyton új feltételeknek kell megfelelni?
- Javít a piaci helyzeteden, ha megfelelsz ezeknek a feltételeknek?
- Szeretnéd elérni, hogy minél kisebb erőfeszítés és költség árán tudj eleget tenni ezeknek az alkalmazkodási kényszereknek?
Bármi is a terméked, szolgáltatásod, és ezeket bármilyen tevékenységi forma –gyártás, szolgáltatás, kereskedelem- keretei között szándékozol piacképessé tenni, a siker érdekében folyamatosan alkalmazkodni vagy kénytelen. Alkalmazkodsz, hogy olyan terméket, szolgáltatást tudj kínálni, amely:
- Megfelel egy adott szükségletnek
- Kielégíti a vevő elvárásait
- Megfelel a rá vonatkozó standardoknak, törvényeknek és társadalmi elvárásoknak
- Versenyképes az ára, és az előállítása gazdaságos.
Mindezt eddig is tudtad, a konkurenseid is tudták és tudják. Mégis vannak sikeres és nem sikeres vállalkozások.
Te melyik csoportba tartozol?
Ha sikertelen vagy sikeres szeretnél lenni, ha sikeres vagy még sikeresebbnek kell lenned.
Hogyan?
Nem elég ismerni a feltételeket, cselekedni kell. Célok mentén kell cselekedni.
Egy történelmi példa!
„Amikor Pompeius emberei a gabonaszállítási munkára jelentkeztek, joggal meg voltak győződve arról, hogy mostantól a gabonaszállítási üzletben utaznak.
Amire nem gondoltak, hogy ha Szicíliából Rómába akarnak gabonát szállítani, akkor szükség lesz még valamire- a hajózás képességére. Erre Pompeius ébresztette rá őket híres mondásával: hajózni pedig szükséges.”
A Te esetedben vajon mi a hajózás képessége?
Pompeius embereinek volt termékük és határozott céljuk, hogy gabonájukat Rómába szállítsák.
Neked vannak céljaid? Mik a jó célok?
Célok nélkül nincs motiváció, nincs szenvedély, ami mindennek a motorja.
A legtöbb stratégia középpontjában a remény áll, pedig az még a vereségnél is rosszabb helyre vezet…
Mitől ébred fel a szenvedély?
Mitől lesz motivált egy vevő, egy alkalmazott, egy vállalkozó? Mitől ül ki a rémület a konkurenseid tekintetére? Nem kell újra feltalálni a spanyolviaszt –erre a kérdésre sokezer éves a válasz.
A baj csak az, hogy ezt a sokezer éves választ az utóbbi párszáz évnyi történelmünk kimosta belőlünk. Hiszen érdekük volt a Törököknek, hogy a magyarok lelkesek legyenek, és fel tudjanak kelni? Érdekük volt a Habsburgoknak, hogy tűz gyulladjon a lelkünkben? Érdeke volt a Szovjeteknek, hogy egy nemzetként sokszorozzuk meg az erőinket?
Persze, hogy nem. Az ő érdekük az volt, hogy jobbágy nemzetként csöndben végezzük a munkánkat az utasításaik, érdekeik szerint, és elégedjünk meg az élet apró örömeivel.
Tisztában kell lenned azzal, hogy a történelmünk milyen képességeket folytott el bennünk és milyen értékrendet vésett belénk. És ez a belénk vésett értékrend hogyan foszt meg Téged a megérdemelt sikertől a vállalkozásodban, az életedben.
És most, a legfontosabb ilyen elfojtott képességről akarok írni.
Képzeld el egy pillanatra, hogy egy óriási hadsereg parancsnoka vagy! A domb tetején a lovadon ülsz, kilométerekre ellátsz, mögötted pedig ott a sereged, parancsra várva! És Te csak állsz, csöndben. Pánikban.
Nézed a horizontot, látod az ellenséges sereget – és FOGALMAD SINCS, hogy mit csinálj! A sereg mögötted meg egyre türelmetlenebb.
Képzeld csak el a félelmet annak a vezetőnek a szívében, azt a görcsöt a gyomrában, azt a pánikot a fejében, ami azt ordítja belülről: bárcsak értenél a stratégiádhoz! Bárcsak lenne egy határozott célod! De ennek a hadvezérnek nincs. Az ő stratégiája azon alapul, hogy „reméli”, majd történik valami!
Előtte az ellenséges erők. Közvetlenül mögötte a hadsereg és a mögött az országa, valamennyien árgus szemekkel figyelik, hogy mi fog történni. A közelben a média, aki Téged fotóz, Téged kérdezget: „Mi a haditerv, parancsnok?”- és Neked fogalmad sincs, mit válaszolj! Az idő meg sürget.
Miért ez a példa?
Mert ennél jobban semmi nem tudja megfojtani a cégedet! Ennél jobban semmi nem tud visszatartani a sikertől – se válság, se erős konkurens, se egy rosszindulatú társ. Semmi sem fojt meg annyira, mint a céltalanság.
Tegyük fel, hogy Neked sincs hosszú távú célod!
Ezzel nem vagy egyedül. Bár országos statisztikám nincs, meg lennék lepve, ha a magyar vállalkozók minegyikének lenne konkrét hosszú távú haditerve, célja.
És nem azért, mert nem lehetne – hanem mert a célkitűzés, célalkotás képessége egy jobbágynak nem fontos! Neki MEGMONDJÁK FELÜLRŐL a célját, és ő akkor lesz boldog, ha azt teljesítheti, ha mások célját követheti.
Gondolj bele mennyire belénk rögzült: nem is téma a célkitűzés a mindennapi beszélgetésekben! Nem kérdezzük meg a másikat, hogy „Quo Vadis”- Hová tartasz? Azt kérdezzük: Hogy vagy? Ez jobbágy kérdés. A célalkotás képességét azonban csak elfojtani lehetett de génjeinkben megmaradt és most újult erővel ki kell teljesednie mert, ami nem pusztít el az megerősít.
Miből is indultam ki? Az alkalmazkodás kényszeréből.
Az alkalmazkodás ne korlátozódjon a sors kihívásának szolgai megválaszolására. Ha jó célok mentén, szenvedéllyel dolgozol az alkalmazkodásod túlléphet az aktuális igényeken és ezzel egy magasbb szinten a feltételek formálójává válsz.
Darwintól idézek: „nem a legerősebb és nem is a legintelligensebb élőlény fog fennmaradni – hanem a változásokhoz legrugalmasabban alkalmazkodó”.